az írás semilyenségéről

a papír túl fog élni engem, mint az a verseskötet is, amit valaha én adtam ajándékba valakinek
amikor azt hittük, túlélünk mindenkit
hervay mindannyiunk utáni - túlél ő
a leírt fájdalomnak nincs idegrendszere, nincs emlékezete sem
pedig a bántás élő
minden írott szó lekülönült, elidegenített
minden írott szó halott

Elrontott történések

kevés vagyok ahhoz, amit kaptam
bennem először igazolódott be az isteni axióma, miszerint az ember kevés, gyenge és nem méltó az őt érintő lehetőségekre
utólag én is lehetnék isten
mi a gát, ami nem engedi, hogy elég legyek?
hogy igazán szeresselek

most ne hagyj el isteni részem,
születésemből eredő szentségem
kérlek segíts, hogy legyen hitem

Vedlés

Annyira kiszámíthatatlan vagy. Észre sem veszlek. Megyek az utcán, visszafordulok, te erre a pillanatra vársz, elkapod a gyomrom és a szívem környékét, jól belekapaszkodsz és himbálózni kezdessz rajta, az pedig tekeredik jobbra-balra, nyakam köré, mintha meg akarna folytani. Nem hiszek már neked, úgy nézek szemedbe, hogy várom, megérts, de minden gesztus egy városnyira visz egymástól. 

Október huszadika van. Egyetlen takaróm van, ami alá bebújok, de ott is elkapsz, mintha belülről támadnál minden magamra maradt pillanatban. Nem hagysz egyetlen szellőzésre elég percet sem, mintha mindig attól félnél, hogy elfeledlek. 

Mintha attól félnél, hogy épp te feledsz el. 

Vedlés

Bárminek ára van, nem titka.

Vedlés

nem akarok önző lenni
sem mártír, sem bűnbánott
sem boldog, sem szerelmes
nem akarok fájdalmat okozni
szeretném ismerni végre a szabályokat
mérlegelni
apát
a te boldogságodat
hogy te tisztelj engem
hogy én tiszteljem magam
és téged
hogy még a bűn előtt legyen súlya a cselekvésnek
hogy ebben a bejegyzésben ne én legyek,
hanem az a magára hagyott szív,
akit tegnap este szétvertek és
az a tárgy, ami nem érezte s nem védte
forduljon vissza az idő
forduljon vissza a bántás
ne kelljen életemet látni, amint más irányba veszi útját
és ne legyek az út, ami elveszi életét
a bűnbánat sokkal nagyobb, mint bármilyen sértettség.
lerúgták lelkemet, elvették azt az egyetlen embert,
akiért képes lennék ölni
az egyetlen lényt, akihez valaha is közöm volt és közöm lehet

végleg

és én képes voltam ugyanígy elvenni

Vedlés

én nem akarok menekülni, nem akarok menekülni
miért nem lehettem miért nem lehetek menedék

Vedlés

Sétáltatom a szemem ezen a tömény ködön, ami áthatolhatatlan. Ha meg nem a szemem, magam állok alatta, hogy belepjen. Azt hittem, csak egyszerűen átsiklok ezen az őszön, s végül rám telepedett. Átnéznék rajta, keresnélek téged, de mindenhol ez van. Egy kényszerű állapot, ki nem mondott gyengeségek, amiket az évek hordoznak. Néha jó hinni. Ha nagyon figyelek, megértem, mindez elkerülhetetlen. Máskor tátongok és várom, hogy valaki töltsön már be. Ugyanazt a hibát újra és újra elkövetem: másban kereslek. Ugyanaz a mag, ami gyomrodban és gyomromban is megvan, sehol máshol nincs. Gyűlölöm a bűntudat hosszas folyamatait. Mintha teljesen egyedül lennék ősszel, mintha be nem jelentett látogató jönne, akiről tudok és mégis titkolom, főleg magam előtt. Felgyorsult a közel kerülés folyamata, saját magam odaadása a semmiért. Nem szabályaim nincsenek, hanem egymást követő fokozatok. Mindenhol kiugrom az időt, mintha versenyezhetnék vele. A legvégére akarom magam, vagy épp a folyamatok kezdetére, amibe mindenestől adom magam annak, aki egy kicsit is ad nekem magából.

Kassák

VELED VAGYOK
Előtted megyek
te én előttem
a koranap aranylánca
csilingel kezemen.
Hová mégy - kérdezem
feleled - nem tudom.
Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.
Előtted én
te én előttem.
Egy kapu előtt mégis megállunk.
Megcsókollak
te nekem adsz csókot
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.

http://www.youtube.com/watch?v=dsz-EeNZBkI

mentem haza éjszaka
nem várt senki
az úton átfutott két rókakölyök, valakinek a kölykei
enni kértek anyjuktól
nem álltam meg, biciklivel voltam
beszélgettek velem
hallgattam sokat
olvasol
olyan rendetlenség van, ahol vagyok

az első időtlen pillanat akkor van, ha nem vagy(ok)
nincs erő és nincs energia
nincs taszítás és dacos közeledés
elejtem a legféltettebb poharunkat- nincs válasz
abban a pillanatban nem nyílik meg az ég, nincs irány és nincs is tér.

csak nem tudjuk, kik vagyunk
nem tartunk semerre s főleg semmi nincs mögöttünk
nem történnek a dolgok és nincs emlékezet


egymásr(b)a nézünk és elindul az idő

 majd újra megáll - átalakulunk


bárki lehetek

La vida de los peces

láttam az egyedüllétet
ülünk a hold fénye alatt, néma egymásrafigyelésben
ki nem mondott kötődések

láttam az érintkezést
a tekintetem feléd fordult és elindultunk

láttam az időt, az egyetlent, ami helyrehozhatatlan
a várakozás felelősségét
a földön ültem és azt mondták: messzire mentünk

nem fordultam vissza
mersz szeretni?



a tekintetben meghal a várás
szótlanság az egymással maradásért

láttam a bántást
felelős szeretet 

együtt indulunk?

Könnyed esti

Milyen érdekes ez a kifejezés is: véghez vinni. Minden, amit megcsinálunk, ami megtörténik egyenlő a véghez vivéssel, a vég pedig már az eltűnés, megszűnés, abbamaradás, stb. szinonimája, tehát minden, amiről úgy érezzük, hogy célba ért, meglett, sikerült elérni, megcsinálni, az tulajdonképpen a meglevés pillanatában meg is szűnik, „bemegy a végbe”. Paradox módon mégis, az embert öröm tölti el, ha sikerélménye van, félelem és szorongás pedig, ha valami megszűnik. De nem szűnnek-e meg a cselekedetei is a cselkvés pillanatával?

Then I dream again.alone

Dear little lad
Here's the story of my life
I lived on the moon
Grey flying snakes along
Mountains of destiny while
The three tailed moneys
Were drawing the stars
Light from the Sun and I
Hide myself on the dark side, alone
I've run so far
To find my way
Then I dream again.. alone

Dear little boy, listen
To voices of your soul
It showed you the way of
Silence and peace
Follow your thought and fly
Choosing all the things that you desire
Giant waves, fireflies..
Your dream will be your only shell
Your secrets, your hiding place, my son
Don't let them try
To crush your brain
Let you go far
..my son

alone

nem vagy olyan nagy,
valamihez képest csak

tehenek sétálnak haza a tejúton

körbenézek, értőn hallgatok, és kinyitom bőröm, hogy egyetlen rezzenésed se szalasszam el. szomjas vagy, az én érzékszerveim vakok. ha megérintenélek széthullana kezem, arcod összezsugorodna. kezemben tej, kezemben tej.

mezítelen lábbal érkeztem, mezítelen lábam előtted áll végkifejletként, válaszul az összekevert életek leélt darabjaira. az eltévesztést kerüli megállásom, talpammal hallgatom minden vágyam. mozdulatlanságom bizonyosságot ereszt, addig várok, míg minden pólusod türelmesen beissza.