hétfő, június 11

La vida de los peces

láttam az egyedüllétet
ülünk a hold fénye alatt, néma egymásrafigyelésben
ki nem mondott kötődések

láttam az érintkezést
a tekintetem feléd fordult és elindultunk

láttam az időt, az egyetlent, ami helyrehozhatatlan
a várakozás felelősségét
a földön ültem és azt mondták: messzire mentünk

nem fordultam vissza
mersz szeretni?



a tekintetben meghal a várás
szótlanság az egymással maradásért

láttam a bántást
felelős szeretet 

együtt indulunk?


Nincsenek megjegyzések: