Vedlés

Annyira kiszámíthatatlan vagy. Észre sem veszlek. Megyek az utcán, visszafordulok, te erre a pillanatra vársz, elkapod a gyomrom és a szívem környékét, jól belekapaszkodsz és himbálózni kezdessz rajta, az pedig tekeredik jobbra-balra, nyakam köré, mintha meg akarna folytani. Nem hiszek már neked, úgy nézek szemedbe, hogy várom, megérts, de minden gesztus egy városnyira visz egymástól. 

Október huszadika van. Egyetlen takaróm van, ami alá bebújok, de ott is elkapsz, mintha belülről támadnál minden magamra maradt pillanatban. Nem hagysz egyetlen szellőzésre elég percet sem, mintha mindig attól félnél, hogy elfeledlek. 

Mintha attól félnél, hogy épp te feledsz el. 

Vedlés

Bárminek ára van, nem titka.

Vedlés

nem akarok önző lenni
sem mártír, sem bűnbánott
sem boldog, sem szerelmes
nem akarok fájdalmat okozni
szeretném ismerni végre a szabályokat
mérlegelni
apát
a te boldogságodat
hogy te tisztelj engem
hogy én tiszteljem magam
és téged
hogy még a bűn előtt legyen súlya a cselekvésnek
hogy ebben a bejegyzésben ne én legyek,
hanem az a magára hagyott szív,
akit tegnap este szétvertek és
az a tárgy, ami nem érezte s nem védte
forduljon vissza az idő
forduljon vissza a bántás
ne kelljen életemet látni, amint más irányba veszi útját
és ne legyek az út, ami elveszi életét
a bűnbánat sokkal nagyobb, mint bármilyen sértettség.
lerúgták lelkemet, elvették azt az egyetlen embert,
akiért képes lennék ölni
az egyetlen lényt, akihez valaha is közöm volt és közöm lehet

végleg

és én képes voltam ugyanígy elvenni

Vedlés

én nem akarok menekülni, nem akarok menekülni
miért nem lehettem miért nem lehetek menedék

Vedlés

Sétáltatom a szemem ezen a tömény ködön, ami áthatolhatatlan. Ha meg nem a szemem, magam állok alatta, hogy belepjen. Azt hittem, csak egyszerűen átsiklok ezen az őszön, s végül rám telepedett. Átnéznék rajta, keresnélek téged, de mindenhol ez van. Egy kényszerű állapot, ki nem mondott gyengeségek, amiket az évek hordoznak. Néha jó hinni. Ha nagyon figyelek, megértem, mindez elkerülhetetlen. Máskor tátongok és várom, hogy valaki töltsön már be. Ugyanazt a hibát újra és újra elkövetem: másban kereslek. Ugyanaz a mag, ami gyomrodban és gyomromban is megvan, sehol máshol nincs. Gyűlölöm a bűntudat hosszas folyamatait. Mintha teljesen egyedül lennék ősszel, mintha be nem jelentett látogató jönne, akiről tudok és mégis titkolom, főleg magam előtt. Felgyorsult a közel kerülés folyamata, saját magam odaadása a semmiért. Nem szabályaim nincsenek, hanem egymást követő fokozatok. Mindenhol kiugrom az időt, mintha versenyezhetnék vele. A legvégére akarom magam, vagy épp a folyamatok kezdetére, amibe mindenestől adom magam annak, aki egy kicsit is ad nekem magából.