http://www.youtube.com/watch?v=w-e3ke3s3eA

a fiatal tudat nagyon felxibilis. megváltoztatható teljesen. és nem igaz, hogy csak kisgyerekeknél lehet értékrendet építeni, vagy jellemet, vagy bárhogy lehet nevezni. az ember konvenciókba kapaszkodik mindig és (szinte) mindig képes az új megismerésére. főleg a 17 éves lényé.
a valóságot számára teljesen fel lehet borítani, megkérdőjelezhetővé lehet tenni egyszerűen mindent.
nem tudom, hogy mi valós és mi nem. abban a jelrendszerben élek, ahol minden, ami történik az van, és ennyi. nem jó vagy nem rossz, és még ez sem igaz így.
egy barát, akit a legközelebb engedsz magadhoz, akinek bizalmat adsz és kapsz cserébe, ha megüt a valóságban elfogadhatatlannak tűnik. mert az is.
de egy formálható, befogadó, elfogadó és szerető emberből ki lehet hozni a legrosszabbat, annak ellenére, hogy ezredmásodpercig úgy tűnik, hogy ez az a feltétlen szeretet.
a szeretet feltétlen, de ahogy azt shakespeare is megírta drámájába: tudom, hogy az a dolgom, hogy ha a másik kéri, tenyerem lába alá tegyen, hogy azon járjon. de mivel a másik szeret, nem kér ilyent, mert pontosan tudja, hogy mit jelent ez.
valami ilyesmik lehetnek a feltételek a feltétlenben.
nem igaz, hogy bármit szabad, még ha csak magadra számíthatsz is a világban. nem mindenki ugyanonnak jön még akkor sem, ha igen.
az emberi kitárulkozással nem szabad visszaélni.
egy ütés, amit ok nélkül kapsz, elfogadható. elfogadható egy 17 éves számára, mert vannak, akik képesek annyira fellazítni a valóságot, hogy természetesnek tűnjön egy semmiből jövő ütés. az ütés nem feltétlenül bántás, fizikailag sem.
de éppen az által, hogy én szeretlek téged, tudod te képessé tenni az én tudatomat, agyamat arra, hogy az addig épített konvenciókat felrúgja. valami ilyesmi a szeretet.
de ezzel a szeretettel nem szabad visszaélni. főleg akkor nem, amikor egy kereső, alakuló, befogadó lényről beszélünk.
hova tűnik az ember, ha bármivel szemben bármit megenged magának?
az istent nem csak a nonkonvencionális ambientben és a jóindulat utáni rossz kiprovokálásában lehet megtalálni. nem így kell szemet felnyitni és tanítani, mert kurvára el lehet tévedni ebben. jó menekülés.
jó itt hagyni ezt a sok képmutató szart, a pletykáló embereket, a rosszindulatú szándékokat, csak nem feltétlenül a emberben való rossz és romboló erő hatásával.
egy rossz pillanatban, egy érzékeny helyen elkapott testrész egy idő után tiltakozni kezd.
egy rossz pillanatban, egy érzékeny helyen elkapott testrész egy idő után elkezdi hinni, hogy nem csak destruktívan lehet élni és kezd hinni abban, hogy egyszerű, bántó és sérülésekkel teli áldozatok nélkül is lehet jó embernek lenni. és ezek nélkül is be lehet férkőzni a maghoz.