az első időtlen pillanat akkor van, ha nem vagy(ok)
nincs erő és nincs energia
nincs taszítás és dacos közeledés
elejtem a legféltettebb poharunkat- nincs válasz
abban a pillanatban nem nyílik meg az ég, nincs irány és nincs is tér.

csak nem tudjuk, kik vagyunk
nem tartunk semerre s főleg semmi nincs mögöttünk
nem történnek a dolgok és nincs emlékezet


egymásr(b)a nézünk és elindul az idő

 majd újra megáll - átalakulunk


bárki lehetek

La vida de los peces

láttam az egyedüllétet
ülünk a hold fénye alatt, néma egymásrafigyelésben
ki nem mondott kötődések

láttam az érintkezést
a tekintetem feléd fordult és elindultunk

láttam az időt, az egyetlent, ami helyrehozhatatlan
a várakozás felelősségét
a földön ültem és azt mondták: messzire mentünk

nem fordultam vissza
mersz szeretni?



a tekintetben meghal a várás
szótlanság az egymással maradásért

láttam a bántást
felelős szeretet 

együtt indulunk?

Könnyed esti

Milyen érdekes ez a kifejezés is: véghez vinni. Minden, amit megcsinálunk, ami megtörténik egyenlő a véghez vivéssel, a vég pedig már az eltűnés, megszűnés, abbamaradás, stb. szinonimája, tehát minden, amiről úgy érezzük, hogy célba ért, meglett, sikerült elérni, megcsinálni, az tulajdonképpen a meglevés pillanatában meg is szűnik, „bemegy a végbe”. Paradox módon mégis, az embert öröm tölti el, ha sikerélménye van, félelem és szorongás pedig, ha valami megszűnik. De nem szűnnek-e meg a cselekedetei is a cselkvés pillanatával?