a gyermek-míg tükörbe nem néz-nem látja egészében magát. a test a kézzelfogható eszköz, hogy egyszerűbb legyen megérteni az energiák mozgását, hogy "jobban lássanak". a gyermek, amíg nem kezdi magát NÉZNI, csak megfigyelő, azaz nem csak egy csak, hanem az alapvető, ösztönös ősműködés, ahol nem a magam kiemelésén és saját egyéniségem kialakításán van a hansúly, hanem egyszerű megfigyelésen, asszimilálódásán, vagy engedésén. Kérdések vannak csak a megértésre, nem akaratok.

nézzünk vissza éveinkre és keressünk minden közhelyet meg, amit elhasználtunk.       az írásképtelenség a lélek tehetetlensége? olyan frekvenciákat találok el, amik rég nem az enyémek

írásfrissesség nem

új vagyok a felhasználatlan, gyomorban elházalt bűntudat olyasmi, amit templomban kell hagyni

a meg nem írt újra nem kezdések

ismert szavaim vannak elhasznált állapotainkra ez nem egy közhely

nothing new under the sun, honey - mintha a tizenegyedik ugyanolyan bejegyzést írnám, ami nem is szól és senkinek sem

 

 

mondják:ha sokat olvasol, az segít túllépni, elfogadni, megismerni és végül leírni is. ami történik most, arról miért nem ír senki? az írás nem ad helyet a Haneke-féle egyszerüsült motívumokra, a sajátjaimat meg nem találom.

lehet, egyszerűen csak az történik, hogy valami elégikusat képviselek, amiben híre-hamva sincs az aktualitásnak

most nem találom a sűrítést és az új kifejezéseket

most nagyon is az történik, ami van